Sport és megfelelő étrend. Mindössze ennyi a fogyás, és az egészséges élet receptje. De ha mindez ilyen egyszerű, akkor miért vannak még túlsúlyos emberek? Persze megtalálni a megfelelő mozgásformát, és a tengernyi fals információ közül kihalászni a valóban hasznos étrendi tanácsokat igen nehéz feladat, így sokszor előfordulhat az is, hogy valaki rossz, ne adj isten káros módszert választ, de van egy másik ok is: Ezt hívják önszabotázsnak!
Szinte minden fogyni vágyó nő agyán végig futottak már hasonló gondolatok: "Túl meleg van, inkább majd jövőhéttől kezdek újra edzésre járni." vagy például: "Ettem egy fagyit, akkor már mindegy, majd holnaptól folytatom a diétát. Nem is. Inkább hétfőtől, úgyis mindjárt itt a hétvége." Ismerős ugye?
Persze mindenkinél más arányban billen egyik vagy másik irányba a mérleg, de tény, hogy ezek igen gyakori gondolatok egy életmódváltás első szakaszában. Ilyenkor derül ki, hogy valaki képes-e végigcsinálni egy hosszú, akár hónapokig tartó folyamatot, vagy újra és újra elölről kezdi, akár éveken át. Az, hogy mikor és mennyit enged valaki a kísértésnek, azonban nem a véletlen és nem is az akarat gyengeség műve. A valódi okokat ennél sokkal mélyebben kell keresni. Tapasztalatom szerint a legtöbb életmódváltás az önszabotázs miatt fullad kudarcba, aminek több oka is lehet. Én a leggyakrabban az alábbiakat tapasztaltam:
1. Félelem a változástól
Talán ez a leggyakoribb forgatókönyv, amikor nincs eredmény: Nagyon szeretnéd a változást, főleg ha ennek egészségügyi okai is vannak. El is kezdesz edzésekre járni, végig gondolod az étrendet, minden úgy csinálsz, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Körülbelül egy hétig. Aztán kapsz a munkahelyeden, vagy a családi közegben pár megjegyzést, amivel nem nagyon tudsz mit kezdeni. Elkezd kattogni az agyad, hogy ha most már nem ehetsz annyit és úgy ahogy eddig, az bizony konfliktusokat okozhat a magánéletedben, és ettől megijedsz, mert nem szeretnél magánéleti problémákat, sem bántó megjegyzéseket kapni. Éppen ezért nagyon sokszor előfordul, hogy egyszerűen nem tudsz, vagy nem mersz nemet mondani. Nem mondasz nemet, amikor a nagymama a kedvenc sütidet sütötte, nem mondasz nemet, amikor a gyerekek pizzáért rágják a füled, mert egyrészt nem akarod megbántani a szeretteidet, másrészt nincs kedved, sem energiád feleslegesnek (gondolt) dolgokon vitatkozni. Ezt én mélyen megértem, hiszen ezek hétköznapi élethelyzetek, de ha naponta hagyod, hogy mások döntsenek az ételeid, az időd és az egészséged felett, akkor bizony sosem fogsz kikecmeregni ebből a gödörből. Ha úgy érzed, hogy valamelyik szeretted azért próbálja szabotálni az életmódváltásod, mert fél a változástól, ülj le és beszéld meg vele őszintén, nyitottan, hogy ez neked és persze neki is miért fontos. Mondd el az érzéseidet, és azt is, hogy szerinted miért lesz ez jó mindenkinek. Ha te magad félsz attól, hogy az életmódváltás nehézségeket okozhat akár a párkapcsolatodban, akár más területen, akkor ülj le, gondold végig és járj a végére, hogy mi generál benned valódi félelmeket, és kezdj el dolgozni rajta. Ez az életmódváltás előtti legfontosabb lépés. Ha pedig úgy érzed, hogy egyedül nem tudod rendbe tenni a lelked, akkor mindenképpen keress fel egy jó pszichológust, aki segít a problémák felkutatásában, és a feldolgozásban is.
2. Kísért a múlt
Ilyenkor általában ez történik: Elkezdesz életmódot váltani. Mindent betartasz. Eleget és úgy sportolsz, ahogy a nagy könyvben meg van írva, odafigyelsz a táplálkozásra is, de a mérleg nyelve csak nagyon nehezen mozdul. Amikor pedig végre sikerült leadnod néhány kilót teljesen pánikba esel az érzéstől, hogy mennyivel kiszolgáltatottabb leszel, ha vékony leszel. Igaz, hogy ez a jelenség ritkábban fordul elő, de láttunk már pár hasonló esetet. Ilyenkor általában valamilyen feldolgozatlan trauma van a háttérben, ami ellen úgy (is) védekezel, hogy egy zsírból épített kis bástyát vonsz magad köré. Ezt pedig első lépésben a lelked megerősítésével tudjuk elkezdeni lebontani. A második lépés pedig az edzés és a megfelelő táplálkozás beállítása lesz.
3. Az evés nem testi, hanem lelki táplálék
Az ételre a legtöbben nem pusztán, mint éltető energiára gondolnak, hanem jutalomként, vigaszként és örömforrásként is tekintenek egy egy ízletesebb falatra. Amikor valaki életmódot vált, érdemes ezt a szemléletet kicsit átkalibrálni. Persze ez nem jelenti azt, hogy le kell mondani a finom ételekről. Sokkal inkább azt jelenti, hogy érdemes más forrást keresni az önjutalmazásra, és az ételeket egészséges, tápanyagban gazdag alapanyagokból előállítani. Amennyiben nem tudod mi lehet más örömforrás az életedben, mindenképpen érdemes egy szakemberhez fordulni..